Miért összetett a családfakutatás?
A történelmi Délvidéken és különösen a mai Vajdaság területén rendkívül összetett feladat a családfakutatás. A háborúk, más történelmi események és az iratok többszöri áthelyezése miatt számos anyakönyv megsemmisült vagy elveszett.
Példa erre a temerini plébánia esete, amelynek iratai az 1848-as forradalom során tűzvészben semmisültek meg. Az anyakönyvek másolatai 1826-tól megtalálhatók az illetékes levéltárban, míg az iratok egy másik része a plébánián, további része pedig az önkormányzatnál maradt. Sajnos sok vajdasági településen hasonló a helyzet, ezért a kutatás során ugyanannak a családnak az adatait gyakran több intézményben, különböző forrásokban kell keresni.
A kutatást az is megnehezíti, hogy a hivatalos dokumentumok és anyakönyvi kivonatok beszerzéséhez sok esetben külön engedélyt kell kérni. Ez természetesen nem lehetetlen, de időigényes folyamat. Gyakran azonban éppen ezek a hivatalos iratok jelentik az egyetlen kiindulópontot, különösen akkor, ha a családnál nem maradtak fenn régebbi anyakönyvi kivonatok, és a kutatást a jelenlegi vagy a közelmúltból származó személyi adatok alapján kell megkezdeni.
Szerbiában több olyan településen jártam, ahol az anyakönyvek elvesztek. Arra is van példa, hogy egy-egy plébánia régi anyakönyvei magánszemélyekhez kerültek, akik többéves pereskedés után sem hajlandók visszaadni őket a plébániának.
Egyik kutatásom során a jasenovói (karasjeszenői) plébános egy különös esetről mesélt. Egy dél-szerbiai pap a KupujemProdajem nevű online piactéren vásárolta meg saját plébániája régi anyakönyveit egy ismeretlen eladótól – ráadásul igen magas áron. Az eset jól példázza, milyen különös és sokszor nehezen követhető utat jártak be ezek az értékes történelmi dokumentumok.
A délvidéki családfakutatás ezért gyakran jóval többet kíván egy név vagy egy bejegyzés megkeresésénél. Ismerni kell az egykori és a jelenlegi közigazgatási, egyházi és levéltári viszonyokat. Tudni kell, hol és milyen formában maradhattak fenn egy település anyakönyvei, és milyen más forrásokból pótolhatók a hiányzó adatok. A helyi levéltári és egyházi források alapos ismerete, valamint a személyes kutatási tapasztalat meghatározó szerepet játszik a kutatás sikerében.
Egyházi és állami anyakönyvek
A mai Vajdaság területén az 1895. október 1-jén bevezetett polgári, vagyis állami anyakönyvezés jelentős változást hozott a családfakutatásban. Ezt megelőzően elsősorban az egyházi anyakönyvekben rögzítették a születéseket, házasságokat és haláleseteket. A Vajdasági Levéltár történelmi anyakönyvi gyűjteménye az 1826 és 1895 közötti időszakot öleli fel. Az 1895 utáni állami anyakönyveket már az adott település illetékes levéltárában kell keresni.
Kutatás közben időnként előfordul, hogy egy állami anyakönyvi bejegyzésből több és részletesebb információ tudható meg, mint egy korábbi egyházi bejegyzésből. Ugyanakkor ezek az anyakönyvek általában jóval terjedelmesebbek, ezért az átnézésük több időt és nagyobb odafigyelést igényel. További különbség, hogy az állami anyakönyveket nem vallási hovatartozás szerint vezették.
Ha az anyakönyvek fennmaradtak, a római katolikus, református és evangélikus családok története szerencsés esetben az 1700-as évek végéig, egyes településeken pedig még korábbra is visszakövethető.
A szerb ortodox családok története nem mindig követhető vissza ilyen messzire. Településenként és egyházközségenként ugyanis jelentősen eltérhet, hogy mely időszakokból maradtak fenn egyházi anyakönyvek.
Szerémség
Szerémség területén a családfakutatás sok esetben még összetettebb feladat. Egy-egy település lakóinak anyakönyvi bejegyzései ugyanis nem feltétlenül egyetlen plébánia anyakönyveiben találhatók meg. Sok esetben egyetlen település családjainak kutatásához három-négy különböző plébánia anyakönyveit is át kell vizsgálni.
Jó példa erre Adaševci, ahol a kutatás során három különböző plébánia anyakönyveiben kell kutakodni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a különböző időszakok bejegyzései sokszor keverednek, és nem időrendben követik egymást. Emiatt a kutatás jóval tovább tarthat: egy adott év vagy időszak bejegyzéseinek megkereséséhez sokszor a teljes rendelkezésre álló anyagot át kell nézni.
Jelenleg az anyakönyvek egy része a Sremska Mitrovicán (Szávaszentdemeteren) működő Szerémségi Történelmi Levéltárban kutatható, jelentős részüket azonban ma is a plébániákon őrzik. Ez tovább nehezíti a kutatást, hiszen a teljes forrásanyag nem egyetlen helyen érhető el.
A đakovói püspökség levéltára (Diakovári Érseki Levéltár) a mai Szerémség területéről származó régi egyházi anyakönyveknek csupán egy részét őrzi. Ezeket az iratokat kizárólag a helyszínen lehet kutatni.
A délvidéki és szerémségi családfakutatás során ezért gyakran nem egyetlen, hanem több, egymást kiegészítő forrásra kell támaszkodni a család történetének feltárásához. A helyi viszonyok, a levéltári források és az egyházi anyakönyvek ismerete ebben meghatározó szerepet játszik.