A családfakutatás sokkal több egyszerű hobbinál. Időt, türelmet, háttértudást és rengeteg gondos munkát igényel. Amikor annak idején elkezdtem foglalkozni vele, még a saját magam és a családom számára kutattam.
Van valami különleges abban, amikor eredeti történeti forrásokkal dolgozunk: polgári anyakönyvi kivonatokkal, egyházi anyakönyvekkel és évszázadokkal ezelőtt kézzel írt bejegyzésekkel. Ezek a dokumentumok összekötnek bennünket a múlttal. Emlékeztetnek arra, hogy egy hosszabb történet részei vagyunk, és nem elszigetelten élünk a jelenben.
Nagy érték annak ismerete, hogy honnan származunk, kik voltak az őseink, és min mentek keresztül azért, hogy mi ma itt lehessünk. Mindez mélységet ad az életünknek, és segít abban is, hogy jobban megértsük önmagunkat.
A vajdasági magyar családok múltja különösen sokszínű lehet. Gyökereink számos irányba vezethetnek: a régi magyar népességhez, a térségben élő szlovák, ruszin, szerb vagy horvát családokhoz, de a nagyobb német, sváb betelepülési hullámokhoz is. Családtörténeteink magukban hordozzák ennek a vidéknek a történelmét.
A családok társadalmi háttere ugyanilyen változatos lehet. Egy mai család különböző ágai között találhatunk egykor földműveléssel foglalkozó zselléreket és a történelmi nemességhez tartozó ősöket is.
Genealógus kollégámmal együtt lehetőségem nyílt részt venni egy különösen összetett nemesi családág kutatásában. A legkorábbi fellelhető iratokat Turóc vármegyében találtuk meg, és a család történetét az 1700-as évek elejéig sikerült visszavezetnünk. A kutatás folytatása érdekében személyesen is felkerestük a mai Szlovákia területén található Biccsei állami levéltárat, ahol eredeti dokumentumokat vizsgáltunk meg. Egészen más mélységet és jelentőséget adott a kutatásnak, hogy saját kezünkben tarthattuk az évszázados iratokat.
A kutatott nemesi család Trnovóban élt, a mai Martin város közelében, ahol egykor földbirtokkal is rendelkezett. Kutatóutunk során magát a települést is felkerestük. Végigjártuk az utcáit, miközben megpróbáltuk elképzelni, milyen lehetett ott az élet háromszáz évvel ezelőtt. Fényképeken és videófelvételeken is megörökítettük a látogatást, így nemcsak az írásos forrásokat, hanem a család történetéhez kapcsolódó helyszínt is dokumentáltuk.
A helyi temetőben több olyan sírt is sikerült azonosítanunk, amelyek a család 1700-as évek közepén ott élt tagjaihoz tartoztak. A temető csendjében állva a kutatás egészen valóságossá vált: az addig levéltári iratokból ismert nevek többé nem csupán papíron szereplő bejegyzések voltak.
Az utazás egyik legváratlanabb élménye az volt, amikor a család egyik ma is élő leszármazottjára bukkantunk. Egy idős hölgy, aki még mindig a faluban élt, kedvesen fogadott bennünket. Ő csak szlovákul beszélt, ezért részben gesztusokkal kommunikáltunk, a találkozás mégis sokat jelentett számunkra.
A táj szépsége tovább gazdagította az élményt. A település festői környezetben, a Kis-Fátra és a Nagy-Fátra hegységei között, Zsolna városától nem messze fekszik. A környező erdők, dombok és nyílt mezők segítettek jobban megérteni azt a történelmi és társadalmi közeget, amelyben a család egykor élt.
A Turóc vármegyéből kiinduló nemesi családág későbbi történetét Magyarországon keresztül is nyomon tudtuk követni: Dabastól Szabadkán át egészen a vajdasági Újvidékig. A család évszázadokon átívelő földrajzi útja jól megmutatta, hogyan alkalmazkodtak az emberek a történelmi változásokhoz, az országhatárok átalakulásához és az új lehetőségekhez.
Ez a kutatás ismét emlékeztetett arra, hogy a családfakutatás nem csupán nevekről és évszámokról szól. Hozzátartoznak a helyszínek, a tájak, az emberi találkozások és mindaz, ami összeköti a múltat a jelennel.