Bemutatkozás
Hogyan kezdődött?
Gyerekkorom óta foglalkoztatott a családfa készítésének gondolata. Akkoriban még élt az anyai nagymamám, aki emlékezett a saját nagyszüleire és a népes rokonság számos tagjára. Máig emlékszem, milyen boldog voltam, amikor a nagymamával egy egyszerű papírlapra közösen felrajzoltuk a családfámat. Csupán néhány adat szerepelt rajta: egy-egy név, becenév, vezetéknév vagy születési évszám. Azt a kis papírt a mai napig őrzöm.
A családkutatáshoz a személyes kíváncsiság vezetett el, idővel azonban ez a tevékenység egyre többet jelentett számomra. Felismertem, hogy a genealógia érzelmi jelentősége mellett logikus gondolkodást, következtetőképességet, rendszerezőkészséget, türelmet és alapos nyelvtudást is igényel. A jó kommunikációs készség szintén fontos, hiszen a kutatás során számos emberrel és intézménnyel kell kapcsolatot teremteni és fenntartani.
A történelmi források, különösen a régi anyakönyvek elemzéséhez és értelmezéséhez elengedhetetlen a különböző nyelvek és írásrendszerek ismerete. A magyar, latin, német, szerb és román nyelvű, latin vagy cirill betűs bejegyzések nem jelentenek különösebb akadályt számomra. Mint minden szakmában, itt is a gyakorlattal szerzett tapasztalat vezet eredményre.
Saját családfám nyomában
Saját családfám kutatása során édesanyám és édesapám ágáról nagy mennyiségű adatot sikerült összegyűjtenem. Ehhez levéltárakat és plébániákat kerestem fel, és tapasztalt kutatókkal is együttműködtem. A kutatás során megtanultam, mennyire fontos a történelmi dokumentumok pontos elemzése, az apró részletekre is kiterjedő odafigyelés és az alapos munka.
A kutatást még érdekesebbé tette számomra, hogy családunk ősei a szélrózsa szinte minden irányából származnak. Édesanyám ágán családunk gyökerei a mai Horvátország területén fekvő Szlavóniába, elsősorban a Verőce–Drávamente térségébe – Suhopolje, Mikleuš, Pepelana és Gornji Miholjac falvaiba – vezetnek. A család több ága is ezeken a településeken élt, és a Kovač, illetve Nemeth vezetéknevek újra és újra felbukkannak az anyakönyvekben. Külön érdekesség, hogy a két család között egy „kettős házasság” is létrejött: az egyik család két testvére a másik család két testvérével kötött házasságot. Ezek a kapcsolatok még szorosabbra fűzték a családi kötelékeket.
Anyai nagyapám Temerinben született, ahol a család több generáción át élt. Ehhez az ághoz egy kedves családi történet is kapcsolódik: az 1860-as években egy ikerpár született, akiket a Biblia ihletésére Ádámnak és Évának neveztek el. Emlékük a mai napig különleges helyet foglal el a családi emlékezetben.
Édesapám apai ága Szerémséghez, azon belül Ürög, Putinci, Žarkovac, Dobradol és Ruma településekhez kötődik. Az anyakönyvekben először az Erdeši (Erdessy) és Papež családnevek jelennek meg. Édesapám anyai ágán a Hevér család szerepel; tagjai valamennyien Újvidéken születtek.
Mindkét családi ág múltjának feltárásához levéltárakat és plébániákat is felkerestem. Ürögön megismerkedtem Blaž atyával, annak a római katolikus plébániának a papjával, ahol őseim közül többet megkereszteltek vagy házasságot kötöttek. Az atya nagy segítséget nyújtott a plébániai anyakönyvek használatában.
Apai nagyanyámnak köszönhetően számos eredeti családi dokumentum fennmaradt: keresztlevelek, házassági és halotti anyakönyvi kivonatok, iskolai bizonyítványok és régi fényképek. Az egyik legértékesebb emlék egy régi útlevél, amely dátumokkal és hivatalos pecsétekkel dokumentálja dédapám argentínai utazását. Az ilyen iratok sokat elárulnak arról, milyen döntéseket hoztak őseink, és milyen korban éltek.
Végső célom egy kemény kötésű családtörténeti könyv elkészítése, amely áttekinthetően, időrendben mutatja be családom múltját, a források megjelölésével, fényképekkel és személyes dokumentumokkal kiegészítve. Remélem, hogy ez a könyv nemcsak emléket állít a család múltjának, hanem a jövő nemzedékeinek is segít megérteni családjuk történetét.
A könyvvel azt is szeretném érzékeltetni, hogy a családi emlékezetben mindenki egyformán fontos. Nem az iskolai végzettség, a betöltött tisztség vagy a társadalmi rang adja meg valakinek az értékét. Ugyanolyan tisztelet illeti meg az egyszerű munkásembert, aki becsülettel végigdolgozta az életét, mint a diplomás embert, aki tudásával és felelősségteljes munkájával szolgálta közösségét. Mindannyian a család történetének részei, és mindannyian megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk.
Szeretném, ha az utánunk jövő generációk nem csupán neveket és évszámokat látnának ebben a családfában, hanem felismernék mögöttük az emberi sorsokat, örömöket, veszteségeket, áldozatokat és a példamutató kitartást is. Így megérthetik, hogy mai életük, lehetőségeik és biztonságuk sokszor azok erőfeszítéseire épül, akik előttük éltek.
A családkutatás egyszerre történelmi munka, nyomozás és nagyon személyes utazás. Aki egyszer belekezd, gyakran meglepődve tapasztalja, mennyire izgalmas és jelentőségteljes ez a folyamat. Hiszem, hogy a családkutatás soha nem ér véget teljesen, hiszen új információk bármikor előkerülhetnek.
Aki valaha is elgondolkodott azon, milyen érdekes lenne feltárni családja történetét, hozzáértő segítséggel meg is teheti.